A GYEREKEK, SZÜLŐK ÉS TANÁROK EGYÜTTMŰKÖDÉSE
Személyesen és üzenő füzetben folyamatos tájékoztatási rendszer alakítottunk ki a családokkal és az általános iskolai tanárokkal (osztályfőnökökkel, szaktanárokkal). Ezen kívül már megrendezett és még tervezett közös rendezvényekkel szeretnénk élőbbé tenni a kapcsolatokat. Ez úton is szeretnénk megköszönni azoknak a szülőknek és gyerekeknek, akik már a kezdéskor segítettek a helyiségek rendbetételében, reméljük, a későbbiekben azokkal is együtt tudunk működni, akiknek még nem volt alkalmuk részt venni a közös tevékenységekben. Tanodások lettünk. Persze ez nem olyan rövid ideig tartott, mint az első mondat?). Egy évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, mi az a tanoda. Egyszer összehívtak bennünket, ahol mindenki mondott valamit erről, de minél tovább hallgattuk, annál ijesztőbbnek tűnt. Úgy vettük észre, hogy a szüleinknek ez nagyon tetszik, és rögtön gyanakodni kezdtünk, hogy a délelőtti iskola után lesz egy másik délutáni iskola is.
GYEREKSZEMMEL
Az azért már tetszett, hogy nem az iskola területén, hanem a művelődési házban kezdtünk el berendezkedni, mert kiderült, hogy ránk is szükség van, már első perctől kezdve. Minden nap betértünk, néhány szülő is érkezett, és a tanárokkal együtt subickoltunk, díszítettük az ablakokat, a falakat. Egyre otthonosabb lett az egész, és mire kialakult az egyéni órarend, már úgy jártunk a tanodába, mintha a saját kis kuckónkba járnánk. Mindenki abból jár fejlesztésre, amiből javításra szorul. Jó pár gyereknek javultak a jegyei, amióta ide járnak. Közben apránként megérkeztek a játékok: a pingpong- asztal, a csocsó, a társasjátékok. Tetszettek a színes babzsák-fotelek, amire egy új játékot, az úgynevezett babzsákozást találtuk ki, mondanom sem kell, hogy nem a felnőttek örömére. A játék lényege, hogy a színes babzsákokat hegybe, halomba rakjuk, és rövid, de hatásos sprinteléssel vagy egy csukásugrást, vagy egy laza tigrisbukfencet vetünk a kupacba. Ezt úgy mondják, hogy nem rendeltetésszerű használat. Azóta már békésen üldögélünk rajta drámapedagógián, de nyelvtani játékokat is megoldottunk már ebben a félig fekvő állapotban?). Az elején azt hittük, hogy iskolaszagú lesz az egész a tanárok miatt, de ebben is kellemesen csalódtunk. A "tanodás tanárok másfajták, mint az iskolás tanárok, és nagyon segítőkészek. Egy kicsit kötetlenebb a légkör, mondhatnám családias. Az egyéni fejlesztésen kívül járhatunk csoportfoglalkozásokra: zenei, hangszeres képzésre, fazekasságra, táncra, kézművességre. Ha éppen egyikre sem, akkor használhatjuk a játékokat, amiből a legnépszerűbb az internetes. Az is tetszik, hogy bármikor készíthetünk magunknak teát, de már saját rendezvényünk is volt, amit teljesen magunk szerveztünk, minden tanári segítség nélkül. Még többet tudunk majd ezekről mesélni, ha egy-két kiránduláson túl leszünk. Még olyanokat kell megtanulni, hogy a csészéket valakinek el kellene mosni, hogy a szemetet valakinek ki kellene vinni, hogy valaki összeseperhetne már, hogy valakinek meg kellene locsolni a virágokat. Szóval folyamatban van, hogy legyünk valakik, majd jelentkezünk újra: Kolibri Tanoda?)
